Úgy érzem, eljött az idő, hogy egészen őszinte legyek magamhoz. És az igazság az, hogy egyre kevésbé tűnik valószínűnek, hogy visszatérhessek a futáshoz.
Hihetetlennek tűnik számomra, hogy egyetlen kisebb baleset ilyen megállíthatatlan lavinát indítson el egy ember életében, pláne most, amikor már annyi mindenre képesek az orvosok, de mégis ez a helyzet.
Az elmúlt időszakban ketten is mondták nekem, hogy a térd egy rendkívül bonyolult ízület, és az a legjobb, ha nem nyúlnak hozzá. Nagyon hálás vagyok az ilyen utólagos okosságokért, amelyek az égvilágon semmit nem segítenek rajtam. Most már hiába agyalok azon, hogy mi lett volna, ha nem műttetem meg a térdem, teljesen felesleges ezzel tölteni az időmet, inkább a jelenlegi helyzetből kell kihozni a lehető legtöbbet.
A jelen helyzet pedig szar. Kurva szar.
A jobb (nem operált) térdemben degeneratív szakadás van a medialis meniscus hátsó szarván (ott, ahol a balban is volt). A porc nem vált le (még), csak el van szakadva. A „degeneratív” azt jelenti, hogy nem hirtelen trauma eredménye, hanem a használaté, magyarul „anyagfáradás”. Nem tudom kiverni a fejemből, hogy ez annak az eredménye, hogy az elmúlt lassan két évben gyakorlatilag a jobb lábamon jártam, a balt csak sétapálcának használtam mellé.
Mást nem ír le az MR, így nem tudom, mennyire fogytak el a porcaim. Azt gondolom, ha a koromnak megfelelőtől eltérő mértékű kopás lenne a térdemben, akkor arról csak említést tenne az MR lelet, nem?
Azt sem tudom, hogy ez a lelet mennyiben magyarázza a tüneteimet (a szegedi dokimhoz augusztusra kaptam csak időpontot). A térdem fáj a belső oldalon, ez eddig oké, most már tudom, hogy van ott egy porcszakadás, de mitől fáj kívül és hátul is? És miért vannak jó és rossz napjaim?
Akárhogy is nézem, a fájdalomnak ez a periodikus hullámzása inkább a porckopásra (arthrózisra) jellemző. Ha ez arthrózis, az nagyon rossz hír, mert az egy lassú vagy gyors, de visszafordíthatatlan degeneratív folyamat, aminek térdprotézis a vége (ha nem halok meg előbb).
De ha jelentős porckopás lenne a térdemben, azt leírná az MR, nem? Emellett a szegedi kezelőorvosom is azt mondta, hogy (legalábbis a bal térdemben), nincs egyelőre beavatkozásra okot adó mértékű porckopás.
Ez a bizonytalanság nagyon rossz, mert nem tudom, mi az oka a tüneteimnek, és így azt sem tudom, mit tehetnék ellenük.
Annyit tudok, hogy hacsak nem feltétlenül szükséges, a jobbot nem akarom megműttetni. Még az hiányzik, hogy az is ugyanolyan szar legyen, mint a bal. Több helyen olvastam, hogy vannak orvosok, akik szerint a porcot, még ha szakadt is (ez alól persze kivétel az az eset, amikor a porcdarab leválik és beakad az ízületi résbe), jobb a helyén hagyni, mert a szakadt porc még mindig jobb ütéscsillapító, mint a semmilyen porc.
Ezeket majd meg akarom beszélni a kezelőorvosommal augusztusban.
Most gyógytornázom minden nap, a gyógytornászommal kipróbáltuk a tape-ezést, ami nagyon sokat segített, de sajnos pár nap alatt leválik.
Fájdalomcsillapítót nem szedek, csak időnként, ha már nem tudom elviselni.
A gyógytorna (vagy valami) egyébként annyit legalább segített, hogy ülés közben már nem fáj annyira a térdem, így tudok hosszabb időt ülni, tudok a munkámra koncentrálni. (Eddig az volt, hogy egy-két óra múlva már annyira sajgott, hogy semmi másra nem tudtam gondolni.)
Új tápkieget is szedek: a Forever Livingnek a Forever Freedom nevű készítményét. Ebben aloe vera kivonat, glükózamin-szulfát, kondroitin-szulfát és metil-szulfonil-metán van, és csilliárd forintba kerül (tesómtól kaptam).
A legrosszabb, hogy gyógytornán és úszáson (amit rühellek) kívül semmit nem tudok csinálni, mert mindentől fáj a térdem, a sétától, a kerékpározástól, a konditermi erősítéstől is. Ráadásul kívülről teljesen egészségesnek tűnök, így senki nem hiszi el nekem, hogy ez nekem mennyire szar. Csak azon csodálkoznak, hogy miért vagyok még a szokásosnál is kiállhatatlanabb mostanában. :S
